Dalszövegek (7. rész)

Utoljára olyan Csapda lemez, melyen több dal is tetszett, az az Agyarország volt.
Íme, eme egy példánya, mely a Meg kell halnom címet viseli. A refrén nagyon ott van.

Tankcsapda - Meg kell halnom

Ami rád vár, az vár rám is.
Ne félj, ez nem vég hanem a kezdet
Amíg ezt nem érted, addig semmit
Nem értesz meg!"

Ez az a Kor amikor bárki bárkit bátran megölhet
Ez az a Kor amikor ha kell valami el kell venni
Ez az a Kor ahol az élet semmi
Jobb ha megtanulsz embert enni

Ez az a Kor amikor bárki megtehet bármit
Legyen harc kit érdekel a béke
Ez az a Kor ahol semmi se számít
Ez a vég kezdete a kezdet vége

Nincs mese meg kell halnom
Aki született mind így végzi
Kezem a tűzbe tartom a
Többit a láng talán elintézi

Ez az a Kor amikor bárkiből lehet kulcsember
Ez az a Kor amikor bárkiből lehet bármi
Ez az a Kor amikor bárkiből lehet kulcsember
Hogyha van ideje várni

Ha az élet amit élek tetszik neked gyere és vedd el
Ha az élet amit élek tetszik gyere vedd el
Ha az élet tényleg tetszik gyere vedd el

A zene a minden

Alapjában véve már nem szeretem a Tankcsapdát, de régen 6-8 évvel ezelőtt sokat hallgattam, és van egy daluk, nevezetesen A Zene a Minden, melynek a refrénje mai napig számomra az egyik legjobban megfogalmazott néhány sor, mely zenével való dolgaimat (kapcsolatomat) kifejezi. Alább a dalszöveg, alatta pedig egy videó róla. Te-Ti, hogy álltok a zenével?

---

Na jól van, rendbe’ ma este nem verem be az összes ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen

Na jól van, várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam egy karton, a szomjamat oltanám
Ugyan úgy kívánja meg a szem, ahogy megkívánja száj
Hogy a fej kábuljon, a kín el múljon, a szív addig se fáj. Állj!

Na jól van, adjál, a gyengébb énem nyála pont most cseppen el érte
Megint el van hajolva térben a lábam, én térden
Látod, a sárga rétegig értem

Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Az nekem a minden

Na jól van, rendben, ma este mégse verem be az ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen

Na jól van, várok a szennyvízzel teli árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam karton, a szomjamat újra eloltanám

Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden, az nekem a minden

Lukács László, 1999