Tegnap, azaz péntek este végre felkerült netre RibsOut belga "zenés" blog második válogatás lemeze. Ez is a már megszokott digitális formában lesz elérhető. A poszt azért is fontos számomra, mert az új dalaink közül is felkerült egy rá, névszerint a The Tree of Life. Ami így most premiert jelent. :)
Összesen 83 dal és több, mint 50 előadó hallható rajta 8 és félórában. Szóval, ember legyen a talpán, aki egyhuzamban végig darálja. Ha valaki elkezdi, akkor az erre keresgéljen: http://ribsout.bandcamp.com
Itt csekkolható a dalunk:
Ha valaki szereti az And So I watch You From Afar-t, akkor az a You slut!-ban sem fog csalódni. A banda szintén a Brit szigetekről küldi a muzsikát mindenkinek a klasszikus felállásban. Eddig két lemezük jelent meg, a Medium Bastard nevezetű idén tavasszal került ki a boltok polcaira.
Aki hallgatja, ne valami egyszerű zenére számítson, mert irdatlan mennyiségű téma van benne, iszonyatosan jól összerakva. Persze elég sok math-rock/punk is felfedezhető benne, de ettől csak kiemelkedik a már szokásos közepes állóvízből. Egy szó, mint száz, mindenkinek ajánlom mindkét lemezüket, aki nem a megszokott dolgokat akarja megint hallgatni.
Itt az első lemez egyik "legslágeresebb" dala klip formájában:
Nemrégiben került fel netre az alábbi videóklip, amely nemcsak vizuálisan, de zeneileg is nagyon jó. A banda a Jambinai és a dal címe Time of Extinction. A zenekarnak plusz pont jár azért, mert a hagyományos ázsiai hangszereket (mondjuk koreai banda lévén nem meglepő :D) is belepakolták a nótába, melyek rendkívül jól illenek az egész dal hangulathoz.
Post-rock, nem post-rock? Igazából nem tudom eldönteni, talán math-rock-ba sorolnám, de inkább egy nagyon jó egyvelege az előző stílusoknak a Toe. Jómagam a "The book about my idle plot on a vague anxiety" lemezüket hallgattam rongyossá, mivel egyszerűen lenyűgöző.
A banda japán, két nagylemezük, három EP-éjük és egy remix lemezük jelent meg eddig. Aki a Rosa Parks-ot kedveli azoknak feltétlen ajánlom, mert a felbontott gitártémákban és a dobban sok a hasonlóság közöttük, legalábbis ezen a lemezen. Alább egy-két nóta ajánlónak, majd néhány elérhetőség.
Az Ancients nevezetű bandáról annyit kell tudni, hogy részben *Shels tagok alkotják, így bővebben nem is érdemes beszélni róluk, mivel ez már szerintem önmagában is mínőséget takar. Elől járóban annyi, hogy júliusban jelenik meg az első nagylemezük, amit már megelőzött egy single (ami egyébként 3 nótát tartalmaz) melyet itt lehet csekkolni Constellation név alatt. Vagy alább a címadó dalt meghallgathatjátok, melyet követi a következő dal preview-ja. Jóféle muzsika mindenkinek ajánlom, aki a *shels-t is csípte.
Hol is kezdjem...? A címben megadott név nem egy vicc, hanem egy post-rock formáció neve, melyet decemberben fedeztem fel. Akkoriban volt egy szavazás a legnagyobb facebook-os post-rock oldalon, (több mint 28000 tag) hogy melyik volt a legjobb lemez az "idei" esztendőben. A szvazást torony magasan a *shels Plains of the Purple Buffalo című albuma nyerte meg.
Ez fel is keltette az érdeklődésemet és meg is hallgattam. Első hallásra annyira nem jött be, de másodjára-harmadjára valahogy beszippantott, mint egy porszívó. :D A wikipédia szerint a csapat angol/amerikai "A-team", mivel több ismert zenekarból vannak benne a tagok, mint kb. itthon a Grand Mexican Warlock! :D A lemez zenei része nagyon ott van, van benne ének és trombita, ami kiemeli az átlagból. Persze az énekkel ellátott post-rock-kal mindig fentartásaim vannak-voltak, mert elég sok s*ar van a palettán az ilyenekből, de itt valahogy se nem sok, se nem kevés, pont elég. Kicsit hasonlít a Sigur Rós egyes tételeihez, de valahogy mégsem az. A trombitát hihetetlen jó ötletnek tartom, nagyon jól beilleszkedik a nótákba és ami külön pontot érdemel, hogy néhol nem szégyelnek hörögni, már-már post-metal dalként futnak egyes részek a lemezről.
*shels - Crown Of Eagle Feather:
Ez a lemez véleményem szerint simán lepipálja a tavaly megjelent Explosions in the Sky, valamint This will Destroy you lemezét, melyek elég érdektelenre sikerültek, vagyis számomra azok voltak. Egy 10-es skálán minimum 8 vagy 9 között mozoghat.
Nem tudom, hogy kik ők vagy hogy más zenekarokban is zenélnek e, de az biztos, hogy jó amit művelnek az amúgy is kicsi hazai intrumentális-post műfajban. Az alábbi linken meghallgatható 3 daluk, mely kifejezetten élvezetes muzsika.
Néhány napja az origo.hu-n a főoldalon volt egy "cikk", amely lényegében egy post-rock videót tartalmazott. Igazából nem a zenére hívták fel a figyelmet, hanem a videóra, mely fantasztikus részleteket ad a űr különböző részeiről. A felvételek a VLT-vel és VLT-nél készültek, mely a világ legnagyobb összefüggő teleszkóp rendszere. Itt a videó:
Mostanában sokat hallgatom a következő dalt, mely szerintem a lehető legjobb példa az egyszerűségre és a nagyszerűségre (legalább is számomra). A japán post-rock banda (Euphoria) már jó néhány lemezen túl van, a honlapjukról néhány ingyen is letölthető, tehát tessék csekkolni.
Ha már post-rock volt az előző posztban, akkor szintén kihagyhatatlan és kötelező megemlítenem Pistát (ahogy a Közvetlen Hangtér interjúban hívta magát :D) alias Félperc-et.
A hazai szintér legtermékenyebb muzsikusáról beszélünk, mivel kb. 2-3 év alatt összesen 7 lemezt kaptunk tőle és a minőség az elején is kiváló volt, de most már gigászi magasságokban van. A témák nagyon erősek és eltaláltak, a hangzás profi, pedig csak egy sima line in-es felvételről van szó. ;)
Nálam még mindig a The Sound of your Heartbeat a kedvenc, de persze a kiválóan sikerült feldolgozások is várakozáson felüliek voltak.
Természetesen minden dal letölthető netről! Néhány kontakt:
Mielőtt eljutottam ehhez a stílushoz, sokféle zenén keresztül vezetett az út. Mikor gitározni kezdtem a Tankcsapda jellegű rock, punk-rock zenéket hallgattam, és próbáltam játszani. Később az évek múlásával, kb. a Nakwada idejében már áttértem a keményebb műfajokhoz, mint például a Hardcore, Nu-metal, Extreme-metal. Ebben az időben abszolút kedvencem volt az Ektomorf és Soulfly.
Amikor belekezdtünk az Indictába, rengeteg világ- és folk zenét kezdtem hallgatni, persze a metál, akkor is konstans meghúzódott az új dallamok között. Post-rock-ot először 2007 decemberében hallottam. Vizsgaidőszak volt és általában hajnalig tanultam, miután már belefáradtam a tanulásba bekapcsoltam a tévét, kapcsolgattam a csatornák között, a VH1-on pont a Sigur Rós Saeglopur című dala ment. Felkaptam a fejem, hogy húú, de jó zene.
Egy-két nap múlva megmutattam Gábor barátomnak, nagyon tetszett neki, méghozzá annyira, hogy elkezdett netről ilyen zenéket hallgatni és beszerezni. Ezután mutatta meg az Explosion in the Sky-t, a Mono-t és a Mogwai-t, melyek hallatán mondtuk, hogy ez az én stílusom, mert régebben is voltak ilyesmi ötleteim. Azóta is ezt a stílust hallgatom a legtöbbet, bár mostanában sok post-core-t is, mely a punk és hardcore keveréke.