Találtam...

Mostanában sokat böngészgetek, és sok mindent elolvasok. Momentán, találtam egy nagyon jó idézetet, mely nagyon tetszik (sőt, mint kiderült dalszöveg is:) ):

Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél és bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj...

Lovasi András

Továbbá, Sigur Rós dalok között böngészgettem a YouTube-on, amikor bele botlottam egy videóba, mely a The Fountin című filmből lett összevágva a Saeglopur című dalra. Elképesztő vizualitás található ebben a 6 percben. Sajnos a filmet nem láttam, de előbb utóbb sort kerítek rá. Lehet ámulni és bámulni:

Én és a Post-rock

Mielőtt eljutottam ehhez a stílushoz, sokféle zenén keresztül vezetett az út. Mikor gitározni kezdtem a Tankcsapda jellegű rock, punk-rock zenéket hallgattam, és próbáltam játszani. Később az évek múlásával, kb. a Nakwada idejében már áttértem a keményebb műfajokhoz, mint például a Hardcore, Nu-metal, Extreme-metal. Ebben az időben abszolút kedvencem volt az Ektomorf és Soulfly.

Amikor belekezdtünk az Indictába, rengeteg világ- és folk zenét kezdtem hallgatni, persze a metál, akkor is konstans meghúzódott az új dallamok között. Post-rock-ot először 2007 decemberében hallottam. Vizsgaidőszak volt és általában hajnalig tanultam, miután már belefáradtam a tanulásba bekapcsoltam a tévét, kapcsolgattam a csatornák között, a VH1-on pont a Sigur Rós Saeglopur című dala ment. Felkaptam a fejem, hogy húú, de jó zene.

Egy-két nap múlva megmutattam Gábor barátomnak, nagyon tetszett neki, méghozzá annyira, hogy elkezdett netről ilyen zenéket hallgatni és beszerezni. Ezután mutatta meg az Explosion in the Sky-t, a Mono-t és a Mogwai-t, melyek hallatán mondtuk, hogy ez az én stílusom, mert régebben is voltak ilyesmi ötleteim. Azóta is ezt a stílust hallgatom a legtöbbet, bár mostanában sok post-core-t is, mely a punk és hardcore keveréke.