2011. május 30., hétfő

Producerek vs. Hangmérnökök

A múlthéten olvastam egy kis cikket a hazai producerekről. Dióhéjban arról szólt, hogy itthon eddig nem nagyon voltak külön producerek, mivel egyben hangmérnökök láttak el ilyen feladatokat! De jezdünk fejlődni...
Itt a cikk, ha valakit érdekelne:

Elkezdődött a nyár!!! :D

Ha minden igaz, akkor az utolsó tavaszi féléves kurzusomat is teljesítettem, így most már jöhet egy kis aktív pihenés! :) Holnap elkezdem az új dal felvételét. Eredmény kb. két hét múlva.

2011. május 21., szombat

Rec start: 11.05.30.

Ahogy a címből is olvasható, ha minden jól megy (az utolsó tavaszi féléves vizsgám is meglesz kéfeldolgozásból), akkor 30-án elkezdem a nagyobb lendülettel a dalok felvételét-befejezését. Az első dal tuti, hogy a Rest in Peace, mely az eddigi legzúzósabb lesz a Black Clouds mellett. A további sorrendet még nem tudom, de már elkezdtem a Don't turn back, just go ahead-et, a This is not the end-et, valamint a I belive in...-t is rögzíteni az elmút 8-10 hónapban. Továbbá raktáron van még a A day in the Life című dalom is, mely már 3 éve íródott, de nem volt időm soha rögzíteni.
Szeptemberig 3 dalt szeretnék elkészíteni és jövő nyárra-őszre elkészíteni az első igazi lemezt (Just in Time). Ja igen, még el nem felejtem a R.i.P-ben Murvai Józsi barátom dobol majd, és lesz benne hörgés, ordítás, hogy ne csak mindig a gitárok szórakoztassák az embereket. :D
Valamilyen formában lesz dokumentálva a felvétel, még nem tudom, hgy videó vagy csak fotó által, de majd kiderül. :)

2011. május 20., péntek

Szigetlakó post-music

A szigetlakók tudhatnak valamit, mert mostanában csak tőlük hallgatók zenéket. Értek alattuk olyan zenekarokat, mint a Maybeshewill (angol), And So I Watch You From Afar (ír) és a We Made God (izlandi). Ez a három banda elég sok új löketet ad a műfajnak (post-rock; post-metal), és jó, hogy nem a megszokott dolgokat alkalmazzák a dalaikban. Mellesleg hozzám a Maybeshewill áll a legközelebb a sok zongora miatt.
Elég csak említenem az alábbi néhány dalt, de igazából majdnem minden daluk ott van a szeren.
Aki esetleg nem ismerte volna valamelyiküket, az gyorsan guglizon-youtubeozzon, mert érdemes.

2011. május 18., szerda

Goodbye Szeged!

Utolsó éjszakámat töltöm Szegeden. Furcsa érzés ez, meg az is, hogy ezután már csak bejárni fogok heti 1 alkalommal és nem a jól megszokott albérletben tengetem majd a napjaimat, mint ahogy az, az elmúlt 5 évben volt. Már úgy megszoktam itt a lakást, hogy becsukott szemmel ismerem minden részét, és persze a környéket is. Körülöttem nagy volt a jövés-menés lakóügyileg, összesen 11 lakótársam (T., L., K., J., V., J., M., A., Á., A., G.) volt ebben a néhány esztendőben. Volt sok jó és néhány rossz történés is, de azért főként csak a jó dolgok jutnak eszembe. Eljött az ideje a változásnak, tovább kell lépni, haladni előre, új célokat kitűzni és folytatni az utat. Goodbye Szeged!

rod.last.fm

Nem tudom kik és mennyien nézik a last.fm oldalamat (gondolom ez is a nullába konvergál :D), de ha valaki arra járt, akkor az észrevehette, hogy volt egy kis update. Végre sikerült néhány videót is hozzá csatolni egy-két dalhoz, valamint News részt próbáltam frissíteni, de mivel a myspace blog, meg úgy az egész mysapce egyre sz*rabb, ezért rss feedback sem tökéletes. Mellesleg, most már biztos, hogy facebook-os oldalam lesz az elsődleges, mert a space-re mondhatjuk, hogy elsorvadt, úgy a komplett portál. Ezért, ha valaki Rise of Day dolgok iránt érdeklődik az ott vagy itt (a blogon) keresgéljen.

2011. május 17., kedd

Koncert 05.08.

Lassan most már két hete, hogy végre eljutottam egy hazai post-rock bulira.
A Rosa Parks és az Ana Never csaptak a húrok közzé az este folyamán. Elsőként Rosa Parks lépet a színpadra, a koncert előtt és után is beszéltem velük, (felismertük egymást, mivel még anno mind a Chromechoes alatt futottunk) nagyon jó fejek voltak.
A produkció profi volt, nagyon jól visszaadták a lemezt élőben és az új dal is jónak tűnt. De majd meghalljuk nyáron, mikor elkészül a felvétel. Volt egy húrpattanás, de ezt is jól megoldották a srácok. ;)
Az Ana Never a klasszikusabb post-rock-ot képviselte, lassabb dalokkal, melyek 10 perc körül mozogtak. Nagyon profi és összeszokott bandáról van szó, az már biztos, személy szerint élőben a pörgősebb zenéket kedvelem, de érdemes volt megnézni őket. :)