2010. április 14., szerda

HOPEtheLAST

Mindenki figyelmébe ajánlanék egy debreceni zenekart, nevezetesen a HOPEtheLAST-ot. Elég igényesek és jók a műfajukban. Aki szereti itt-ott hörgős néha éneklős rock-metál zenét, vagy 'miaszöszt', annak feltétlen meg kell hallgatnia őket.
Továbbá minden hanganyaguk letölthető a myspace-es profiljukról, ami elég jófejség. :) Innen a legutóbbi Sink or Swim-et ajánlanám különösen.

Itt a myspace címük:
www.myspace.com/hopethelast

2010. április 10., szombat

Kecskemét, Hangszergyűjtemény, Ítéletidő

Nos, ha már szünet volt(van), akkor egy kis kirándulás is volt, ahogy annak rendje és módja szerint kell lennie. A végcél Kecskemét volt. Sajnos a MÁV elképzelhetetlen sebességű vonatai miatt az út elég hosszú volt, de már megszoktam ezt az "emelt szolgáltatást". Tehát kedd reggel Szegedről indultunk, vonatindulás után nem sokkal elkezdet szakadni az eső mely egész nap rendületlenül ömlött, ami kicsit csökkentette a komfort érzetet, elvégre gyalogoltunk-várost néztünk. Kecskemét belvárosa továbbra is változatlan formában tündököl, mint anno hét éve mikor ott laktam, szinte semmi nem változott. Főtér továbbra is rendezett formában várja a látogatókat. A városban két állomásunk volt, az egyik a Szórakaténusz Játék múzeum, a másik pedig a Lekowsky Hangszergyűjtemény. Ami említésre méltó az a hangszergyűjtemény volt, mert hihetetlen sok hangot adó eszközt láthattunk, és ki is próbálhattunk, mivel interaktív tárlatvezetés volt Szilágyi Áronnal. Őt egyből felismertem, mert anno voltunk a Doromb fesztiválon és Navrang koncerten is, ahonnan ismerős volt.
A lényeg, hogy Kelet-Európa legnagyobb gyűjteménye országunkban van és nagyon nagy élménnyel lehet gazdagodni annak, aki valamilyen szinten nyitott a zene-hangszerek iránt. Összességében az esővel és széllel való küzdelem ellenére elég jól sikerült kis keddi nap volt.

2010. április 4., vasárnap

Fáradok, meg majd honlap

Ez idáig-sokáig úgy voltam vele, hogyha eljő a szünet, majd lesz időm és belehúzok a dalok készítésébe, de csütörtök hajnali három tájt mikor a következő dal eddig felvett részeit kezdtem fércelni, elém tárult a kép, hogy ezzel hihetetlen sok munka lesz. Ekkor úgy a kedvem is elment, hogy még mindig nem nyúltam hozzá. Ebből nem az jön, hogy nem szeretem csinálni, hanem hogy néha jó lenne, ha valaki rögzítene és rám csak a feljátszás hárulna, mint ahogy régen az Indicta idejében. Magammal szemben ez azért bosszantó, mert van jó néhány dal ötletem (szám szerint 8-10), amiből két-három elég jól ki van dolgozva. No, mindegy egyszer majd meg lesznek örökítve ezek is.
Lényeg, hogy rám tört a fáradtság, már nem tudom mikor aludtam utoljára egy igazán jót, amikor nem kellett semmi miatt problémázni, "hogy húú kelni kell, mert holnap ez+az lesz". Továbbá már alig várom, hogy az egyetem is véget érjen, mert a minden heti több zh és a sok beadandó program már a könyökömön jön ki. Szóval lehet még tolom kicsit a dalokat (EP-ét), majd meglátjuk mennyi energiám marad a robotika, mikrovezérlők és webtervezés beadandóim mellett. Most pedig megyek, mert még a webtervezés kötprogomnak a php-és részének a felét ma, vagyis éjszaka megszeretném csinálni.
Ja, jut eszembe, hamarosan egy tisztességes domain-es Rise of Day weboldal készül, de erről, majd egy következő bejegyzésben írok.

2010. április 1., csütörtök

Go home

No, hosszú idő után megtöröm a csendet néhány szóval. Akkor kezdeném is az elején, mert ott a legjobb. Két hetes távollét után ma hazafelé zakatolok és tovább tudom folytatni a dalokat. A következő darab a már tavaly is említett csak zongorás darab befejezése lesz. Igyekszem hangzásilag Thomas Newman és Ludovico Einaudi darabjaihoz igazodni, de majd meglátjuk mi sül ki belőle.
Mivel még mindig el vagyok látva bőven beadandókkal az egyetemen, így a következő 11 napos szünetben csak reménykedem hogy a harmadik dalba is bele tudok kezdeni és masterelhető állapotba tudom hozni, majd meglátjuk.
Lassan egy hete, hogy voltam Subscribe és Óriás koncerten, melyek nagyon jók voltak. A Subscribe hozta a szokásos formáját, nagy headbang, közönség kiabálós részek...stb., egy dolog, ami kicsit negatív velük, hogy egy szintist is bevettek a csapatba, ami számomra nem volt túlságosan tetszetős. Az Óriás a lenyűgöző kategóriába sorolnám. Félórát voltak a színpadon, talán egy tévesztés volt a gitáron, de ezt betudom annak, hogy az énekes tolja a riff-eket is. Tök jól visszaadták a lemez anyagát, sőt élőben még jobban átjött a "rock-osabb feeling". :)
Érdemes megnézni őket élőben.
Végezetül számomra meglepő módon jó nagy tagcserék zajlottak le az anno általam sokat hallgatott zenekarokban, mint pl.: Cadaveres, Ektomorf
No, ezennel zárnám is a sort, mert hatkor kelek.
A következő post-ig itt egy kis hallgatni való: