Videók

Az elmúlt pár évben nem sok videót készítettünk a zenélésről, mert ha próbálkoztunk is pl. fellépésen nem sikerült túl jó helyekre leraknunk a kamerát vagy a fényviszonyok voltak olyanok. Az elsőt melyen én, öcsém és Gábor munkálkodtunk poénból készítettük, bár ennek nem volt köze a mi zenénkhez. Új volt a kamera és kiakartuk próbálni mit lehetne kihozni belőle (2000 környékén). Ezt sikerült:

Később volt két kis videó (Indicta), az egyik szinte említésre sem méltó, mert olyan rövid (próba részlet). A másik már hosszabb volt, azt akartuk visszaadni, hogy milyenek a dalok felvételei. Ez nem volt rossz, bár dolgozhattunk volna még rajta.

A legfrissebb az én Rise of Day - Under the water-es...videóm. Ezt körülbelül egy hétig készítettem egy csomó dokumentumfilm és youtube videó összeollózásából. A filmeknél folyamatosan jegyzeteltem, hogy melyik jelent, hány másodperctől lenne jó. Szerintem megérte a sok aprólékos munkát belefeketetni.
Hamarosan új is lesz.

Sikeresség vs. egyediség?

Ez az egyik kedvenc idézetem:

"Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban."

Melville, Herman

Ha dönteni kellene, melyiket választanád?
Szerintem a sikernél sokkal fontosabb az, hogy ne mások ötleteit használjuk fel, és úgy ismerjenek, mint pl. olyan, mint az XY, vagy a hazai XY. De ez persze csak az én véleményem.

Én és a Post-rock

Mielőtt eljutottam ehhez a stílushoz, sokféle zenén keresztül vezetett az út. Mikor gitározni kezdtem a Tankcsapda jellegű rock, punk-rock zenéket hallgattam, és próbáltam játszani. Később az évek múlásával, kb. a Nakwada idejében már áttértem a keményebb műfajokhoz, mint például a Hardcore, Nu-metal, Extreme-metal. Ebben az időben abszolút kedvencem volt az Ektomorf és Soulfly.

Amikor belekezdtünk az Indictába, rengeteg világ- és folk zenét kezdtem hallgatni, persze a metál, akkor is konstans meghúzódott az új dallamok között. Post-rock-ot először 2007 decemberében hallottam. Vizsgaidőszak volt és általában hajnalig tanultam, miután már belefáradtam a tanulásba bekapcsoltam a tévét, kapcsolgattam a csatornák között, a VH1-on pont a Sigur Rós Saeglopur című dala ment. Felkaptam a fejem, hogy húú, de jó zene.

Egy-két nap múlva megmutattam Gábor barátomnak, nagyon tetszett neki, méghozzá annyira, hogy elkezdett netről ilyen zenéket hallgatni és beszerezni. Ezután mutatta meg az Explosion in the Sky-t, a Mono-t és a Mogwai-t, melyek hallatán mondtuk, hogy ez az én stílusom, mert régebben is voltak ilyesmi ötleteim. Azóta is ezt a stílust hallgatom a legtöbbet, bár mostanában sok post-core-t is, mely a punk és hardcore keveréke.

A zene a minden

Alapjában véve már nem szeretem a Tankcsapdát, de régen 6-8 évvel ezelőtt sokat hallgattam, és van egy daluk, nevezetesen A Zene a Minden, melynek a refrénje mai napig számomra az egyik legjobban megfogalmazott néhány sor, mely zenével való dolgaimat (kapcsolatomat) kifejezi. Alább a dalszöveg, alatta pedig egy videó róla. Te-Ti, hogy álltok a zenével?

---

Na jól van, rendbe’ ma este nem verem be az összes ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen

Na jól van, várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam egy karton, a szomjamat oltanám
Ugyan úgy kívánja meg a szem, ahogy megkívánja száj
Hogy a fej kábuljon, a kín el múljon, a szív addig se fáj. Állj!

Na jól van, adjál, a gyengébb énem nyála pont most cseppen el érte
Megint el van hajolva térben a lábam, én térden
Látod, a sárga rétegig értem

Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Az nekem a minden

Na jól van, rendben, ma este mégse verem be az ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen

Na jól van, várok a szennyvízzel teli árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam karton, a szomjamat újra eloltanám

Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden, az nekem a minden

Lukács László, 1999

Vágókép

Az alábbi képen a From Light to Light... dalomat láthatjátok, hogy néz ki a stúdió progiban. Lehet, hogy megköveznek érte (de ez annyira nem érdekel), mert általában loop-okat készítek, mivel nem mindig sikerül feljátszanom a dalrészeket úgy, ahogy szeretném. Ezért a legjobbakból rakom össze a különböző részeket. Továbbá azért is, mert a legtöbbször egy szólamot írok meg (találok ki) és a többit ezután improvizálom (találom ki) hozzá, ami persze nem mindig tökéletes és szintén le-kivágom.

Helyzetjelentés

Jelenleg két új dalon dolgozok, melyeket még október végéig be szeretnék fejezni és elérhetővé tenni mindenki számára, bár lehet, hogy csak az egyik lesz kész addigra, mert az egyetem mellett nem sok időm marad zenélésre.
Ezen kívül még van két jobban kidolgozott ötletem és 3-4 kevésbé kész, amiket a távoli jövőben szeretnék még rögzíteni.
A premier napja itt és twitter-en lesz kiírva.
Az egyik dal címe már meg van: Before Everything Changes
Továbbá, a héten felvettem a kapcsolatot egy német netlabel-el, nevezetesen az Acoustic Firework Records-al, és ha minden jól megy már jövő héttől nem csak Dávid-féle Chromechoes-nál, hanem náluk is elérhetőek lesznek a dalaim.

Hangszereim

Aria Stg-003 szériás szólógitár. Ez volt az első gitárom, szeretem, mert kényelmes, jól kézre áll. A dalaim nagy részét is ezzel rögzítem.

Ibanez GSR200 basszusgitár. Tavaly decemberben tettem rá szert, hogy a dalok feljátszásához ne kelljen kölcsön kérnem Ádám Stagg-jét. Egyébként aktív, és szerintem ár-érték arányban az egyik legjobb.

Ibanez TCY10 Tallman elektro-akusztikus gitár. Hangszereim közül ez a legprofibb és legértékesebb. A gitár kialakítása teljesen olyan, mint az Ibanez hasonló kategóriájú szólógitárjáé. Ezt a gitárt arra tervezték (úgy tudom :) ), hogy, aki elektromoson játszik, de nem akarja a bekötésével az időt tölteni, ezt gyorsan felkapva játszhat, mert fogásra teljesen olyan, mint egy elektromos.

Még van egy Yamaha C-30 belépő szintű klasszikus gitárom, mellyel tökéletesen meg vagyok elégedve, sokat nyüstöltem, és jól bírta-bírja a kiképzést. :)

Ennyit a gitárokról.

Továbbá van még egy festés nélküli bambusz didjeridoo-m, melyről nem sok mindent mondanék, mert a kép magáért beszél.
Mellesleg, PVC csőből is lehet didje-et készíteni, de erről majd egy későbbi posztban.

Az utolsó, ami hangszernek is készült, egy igazi Brazíliában vásárolt berimbao.

Továbbá vannak olyan "hangszerek", melyet csak én-mi használtunk annak, anno az Indictában, ilyenek például a bronz vázák (jól zengtek) vagy a recés gumicső, melyet matracpumpákon vagy a földalatti elektromos kábeleken találhattok meg. A kábelt az Indicta Fellegjáró című dalának elején használtuk, és szerintem hihetetlenül jó hangot lehet kicsikarni belőle.

Itt meghallgathatod: