Videók

Az elmúlt pár évben nem sok videót készítettünk a zenélésről, mert ha próbálkoztunk is pl. fellépésen nem sikerült túl jó helyekre leraknunk a kamerát vagy a fényviszonyok voltak olyanok. Az elsőt melyen én, öcsém és Gábor munkálkodtunk poénból készítettük, bár ennek nem volt köze a mi zenénkhez. Új volt a kamera és kiakartuk próbálni mit lehetne kihozni belőle (2000 környékén). Ezt sikerült:

Később volt két kis videó (Indicta), az egyik szinte említésre sem méltó, mert olyan rövid (próba részlet). A másik már hosszabb volt, azt akartuk visszaadni, hogy milyenek a dalok felvételei. Ez nem volt rossz, bár dolgozhattunk volna még rajta.

A legfrissebb az én Rise of Day - Under the water-es...videóm. Ezt körülbelül egy hétig készítettem egy csomó dokumentumfilm és youtube videó összeollózásából. A filmeknél folyamatosan jegyzeteltem, hogy melyik jelent, hány másodperctől lenne jó. Szerintem megérte a sok aprólékos munkát belefeketetni.
Hamarosan új is lesz.

Sikeresség vs. egyediség?

Ez az egyik kedvenc idézetem:

"Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban."

Melville, Herman

Ha dönteni kellene, melyiket választanád?
Szerintem a sikernél sokkal fontosabb az, hogy ne mások ötleteit használjuk fel, és úgy ismerjenek, mint pl. olyan, mint az XY, vagy a hazai XY. De ez persze csak az én véleményem.

Én és a Post-rock

Mielőtt eljutottam ehhez a stílushoz, sokféle zenén keresztül vezetett az út. Mikor gitározni kezdtem a Tankcsapda jellegű rock, punk-rock zenéket hallgattam, és próbáltam játszani. Később az évek múlásával, kb. a Nakwada idejében már áttértem a keményebb műfajokhoz, mint például a Hardcore, Nu-metal, Extreme-metal. Ebben az időben abszolút kedvencem volt az Ektomorf és Soulfly.

Amikor belekezdtünk az Indictába, rengeteg világ- és folk zenét kezdtem hallgatni, persze a metál, akkor is konstans meghúzódott az új dallamok között. Post-rock-ot először 2007 decemberében hallottam. Vizsgaidőszak volt és általában hajnalig tanultam, miután már belefáradtam a tanulásba bekapcsoltam a tévét, kapcsolgattam a csatornák között, a VH1-on pont a Sigur Rós Saeglopur című dala ment. Felkaptam a fejem, hogy húú, de jó zene.

Egy-két nap múlva megmutattam Gábor barátomnak, nagyon tetszett neki, méghozzá annyira, hogy elkezdett netről ilyen zenéket hallgatni és beszerezni. Ezután mutatta meg az Explosion in the Sky-t, a Mono-t és a Mogwai-t, melyek hallatán mondtuk, hogy ez az én stílusom, mert régebben is voltak ilyesmi ötleteim. Azóta is ezt a stílust hallgatom a legtöbbet, bár mostanában sok post-core-t is, mely a punk és hardcore keveréke.

A zene a minden

Alapjában véve már nem szeretem a Tankcsapdát, de régen 6-8 évvel ezelőtt sokat hallgattam, és van egy daluk, nevezetesen A Zene a Minden, melynek a refrénje mai napig számomra az egyik legjobban megfogalmazott néhány sor, mely zenével való dolgaimat (kapcsolatomat) kifejezi. Alább a dalszöveg, alatta pedig egy videó róla. Te-Ti, hogy álltok a zenével?

---

Na jól van, rendbe’ ma este nem verem be az összes ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen

Na jól van, várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam egy karton, a szomjamat oltanám
Ugyan úgy kívánja meg a szem, ahogy megkívánja száj
Hogy a fej kábuljon, a kín el múljon, a szív addig se fáj. Állj!

Na jól van, adjál, a gyengébb énem nyála pont most cseppen el érte
Megint el van hajolva térben a lábam, én térden
Látod, a sárga rétegig értem

Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Az nekem a minden

Na jól van, rendben, ma este mégse verem be az ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen

Na jól van, várok a szennyvízzel teli árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam karton, a szomjamat újra eloltanám

Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden, az nekem a minden

Lukács László, 1999

Vágókép

Az alábbi képen a From Light to Light... dalomat láthatjátok, hogy néz ki a stúdió progiban. Lehet, hogy megköveznek érte (de ez annyira nem érdekel), mert általában loop-okat készítek, mivel nem mindig sikerül feljátszanom a dalrészeket úgy, ahogy szeretném. Ezért a legjobbakból rakom össze a különböző részeket. Továbbá azért is, mert a legtöbbször egy szólamot írok meg (találok ki) és a többit ezután improvizálom (találom ki) hozzá, ami persze nem mindig tökéletes és szintén le-kivágom.

Helyzetjelentés

Jelenleg két új dalon dolgozok, melyeket még október végéig be szeretnék fejezni és elérhetővé tenni mindenki számára, bár lehet, hogy csak az egyik lesz kész addigra, mert az egyetem mellett nem sok időm marad zenélésre.
Ezen kívül még van két jobban kidolgozott ötletem és 3-4 kevésbé kész, amiket a távoli jövőben szeretnék még rögzíteni.
A premier napja itt és twitter-en lesz kiírva.
Az egyik dal címe már meg van: Before Everything Changes
Továbbá, a héten felvettem a kapcsolatot egy német netlabel-el, nevezetesen az Acoustic Firework Records-al, és ha minden jól megy már jövő héttől nem csak Dávid-féle Chromechoes-nál, hanem náluk is elérhetőek lesznek a dalaim.

Hangszereim

Aria Stg-003 szériás szólógitár. Ez volt az első gitárom, szeretem, mert kényelmes, jól kézre áll. A dalaim nagy részét is ezzel rögzítem.

Ibanez GSR200 basszusgitár. Tavaly decemberben tettem rá szert, hogy a dalok feljátszásához ne kelljen kölcsön kérnem Ádám Stagg-jét. Egyébként aktív, és szerintem ár-érték arányban az egyik legjobb.

Ibanez TCY10 Tallman elektro-akusztikus gitár. Hangszereim közül ez a legprofibb és legértékesebb. A gitár kialakítása teljesen olyan, mint az Ibanez hasonló kategóriájú szólógitárjáé. Ezt a gitárt arra tervezték (úgy tudom :) ), hogy, aki elektromoson játszik, de nem akarja a bekötésével az időt tölteni, ezt gyorsan felkapva játszhat, mert fogásra teljesen olyan, mint egy elektromos.

Még van egy Yamaha C-30 belépő szintű klasszikus gitárom, mellyel tökéletesen meg vagyok elégedve, sokat nyüstöltem, és jól bírta-bírja a kiképzést. :)

Ennyit a gitárokról.

Továbbá van még egy festés nélküli bambusz didjeridoo-m, melyről nem sok mindent mondanék, mert a kép magáért beszél.
Mellesleg, PVC csőből is lehet didje-et készíteni, de erről majd egy későbbi posztban.

Az utolsó, ami hangszernek is készült, egy igazi Brazíliában vásárolt berimbao.

Továbbá vannak olyan "hangszerek", melyet csak én-mi használtunk annak, anno az Indictában, ilyenek például a bronz vázák (jól zengtek) vagy a recés gumicső, melyet matracpumpákon vagy a földalatti elektromos kábeleken találhattok meg. A kábelt az Indicta Fellegjáró című dalának elején használtuk, és szerintem hihetetlenül jó hangot lehet kicsikarni belőle.

Itt meghallgathatod:

Folytatás III. rész - Az új kezdet (Kvantor Trekk, Rise of Day - 2008-...)

Tavaly ősszel, mikor a próbák már nem nagyon működtek, kitaláltam, hogy Gábor, Sünci és jómagam (a kemény mag, akik a legtöbb próbán ott voltak) csináljunk egy másik rock-osabb projektet, ami az Indicta után működhetne. Ez lett a Kvantor Trekk. Nyár végétől télig próbáltunk is, összeraktunk 3 dalt, mely egy demó formájában materializálódott.

De sajnos ez a projekt is befulladt, mert Gábor befejezte az egyetemet és rezidensként elkezdett dolgozni, továbbá Sünci is munkahelyet váltott, és neki sem jutott elég ideje a zenélésre.

A Kvantor Trekk próbákkal egy időben, augusztus végén úgy döntöttem bele vágok a saját szóló projektembe is, melyben már tényleg én készítek mindent. Ekkor egy hét alatt elkészítettem a Leaves in the Wind című dalomat.
Azóta a történet többi része az oldalamon látható-hallgatható. Idén április elején volt még egy említésre méltó dolog, mégpedig, hogy egy amerikai kiadó (Poison Tree Records) megkeresett, hogy kiadná a dalaimat. A szerződést is átküldték, de sajnos mivel még nem volt kész az EP-ém, azt mondtam, hogy majd később. Mire kész lett már ők nem jeleztek vissza.
Végül az EP a Chromechoes Netlabel-nél jött ki júliusban. Készítettem egy videoklipet is, de erről majd egy későbbi bejegyzésben.
Jelenleg egy nagylemez anyagán dolgozok, melyet jövő őszre szeretnék befejezni.

Folytatás II. rész (RENAME [Indicta] - 2005-2009)

A baleset után nem sokkal a Gyulai Amatőr Zenekarok Érdekvédelmi Szervezete (GyAZÉSz - melynek tagjai voltunk) rendezett egy emlékkoncertet, ahol sok helyi amatőr zenekar fellépett, minket is beleértve. Ekkor hívtam el Gábor szomszédomat, hogy nem segítene e ki gitáron minket egy dal erejéig. Ő természetesen elvállalta.

Az évek során, nyaranként jó néhányszor jam-elgettünk, és hasonló stílusú dalt adtunk elő, mint amiket impróztunk. Ezután a Nakwada befejeződött és volt egy kis szünet. Később Gáborral beszélgettünk, és kérdeztem nem lenne e kedve olyan zenét készíteni, amivel felléptünk. Az ötlet tetszett neki, találtunk gyorsan egy dobost is, és már 2005 januárjában el is kezdtünk próbálni.

Így megszületett a RENAME (ezt a nevet pár hónappal az alapítás után Indicta-ra cseréltünk).
Nagyon lelkesek voltunk, sokat próbáltunk és már augusztusban felvettük az első demónkat is.
A demó után volt egy dobos cserénk, Pisti helyére Tibi jött, és közben beszállt Gábor öccse is, Ádám.

Ezután még többet próbáltunk, néha volt egy-két fellépés is, és már az új anyagon dolgoztunk. Két dalt fel is vettünk, két különböző stúdióban, de az elég drága költségek miatt, Gábor úgy döntött, hogy a költségek árán inkább csinál egy kisebb házi stúdiót magának, hogy ott vegyük fel a dalokat. A maradék dalokat nála is vettük fel, rengeteget dolgoztunk rajta. Ekkor született meg a Napsugarak EP, mely elég jól sikerült kis lemez lett.

Nem sokkal ezután én is vásároltam hasonló stúdió cuccokat, hogy ne lógjak Gáboréknál mindig a felvételek miatt és a saját ötleteimet is tudjam rögzíteni. Közben jöttek új tagok(Sünci, Geist Tomi, Pomucz Richi), akikkel még színesebbé akartuk tenni a zenét. Egy darabig még működött is a 7 főre gyarapodott felállás, de egy idő után nem lehetett összeegyeztetni a próbákat. Akkoriban belekezdtünk egy nagylemez felvételbe is, mely a mai napig nem lett befejezve, összesen két szám készült el, meg még 5 darab van nálam nyers (vágatlan-keveretlen) formában. A zenekar 2008 őszéig próbált ilyen-olyan formációban, de véglegesen csak most 2009-ben mondtuk, hogy vége.

Folytatás I. rész (Nakwada - 2004)

2004-ben sikerült Ádám barátomat rá beszélnem, hogy ha találok egy dobost, akkor ő már beszáll énekesnek. Ez hamarosan meg is történt. A szomszéd utcában mindig, mikor mentem dolgozni, hallottam, hogy az egyik házban dobolnak, az egyik nap pont ettől a háztól indult el egy srác fekete(Robi) cuccban motorral. Ezt meglátván gyors megállítottam, hogy ő dobol e és nem akar e véletlenül dobolni, zenekart csinálni. Hát mákom volt, mert akart. :) Így megalakult a Nakwada. Innen már nem sok idő kellett, hogy az első próbatermünkben elkezdjünk zenélni.

Sajnos a zenélésünk nem sokáig tartott, mert Robi 2004.09.25.-én autóbalesetben elhunyt.
Ezután próbáltunk embereket keresni, még basszusgitáros is lett, de sajnos beláttuk ez nem fog működni.

A kezdetek (1999-2003)

A zenés történetem 1999-ben kezdődött, mikor Gábor szomszédom megvette első klasszikus gitárját. Sokat lógtunk akkoriban együtt, és néha lehozta a gitárját is, amit oda adott, had próbáljam ki. Amikor a kezembe fogtam a gitárt, sokat szenvedtem az akkordok lefogásával, de nagyon megtetszett az egész és eldöntöttem, én is venni fogok egyet. Pár hónapra rá (2000 nyár elején), meg is vettem első gitáromat, mely nem klasszikus gitár volt, mint általában a kezdőké, hanem egy Aria elektromos gitár. Azért választottam az elektromosat, mert már akkoriban is rengeteg rock és metál zenét hallgattam és gondoltam a felesleges klasszikus témákat inkább kihagyom.(később ebből hátrányom is volt, de majd úgyis leírom)
Miután meg volt a gitár, minden nap a suli befejeztével napi 4-5 órát gyakoroltam, amíg nem sikerült valamit lefognom vagy eljátszanom, úgy ahogy azt illett.
Szép lassan eljutottam odáig, hogy voltak saját ötleteim (dalkezdemények), és elég önbizalmat érezzek ahhoz, hogy másokkal zenéljek nem csak egy magam itthon.
Ekkor kezdtem el kérdezgetni másokat, hogy majd csinálnék egy zenekart és lenne e kedvük zenélni. Sajnos nem sok jelentkező volt, mert senkinek sem volt komolyabb erősítője, meg megelégedtek azzal, hogy otthon gitározgatnak. Mindegy, a lényeg, hogy nem adtam fel.

Új blog magyarul

Üdvözletem mindenkinek!

Ezentúl nemcsak a myspace-es blogot és a twitter-t fogom használni, hanem itt is elérhetővé teszek új információkat, mégpedig magyarul. A eddig megszokottaktól eltérően, itt sokkal több háttér-információt szeretnék veletek megosztani. Remélem érdekesnek találjátok majd.
Szép napot!